Ma van az 1956-os forradalom és szabadságharc 70. évfordulója

„Ahol a Hősöket nem felejtik, mindig lesznek újak.„

1956. október 23-án Budapesten a diákok békés tüntetésével kezdődött a forradalom, amely hamarosan országos felkeléssé vált a kommunista diktatúra és a szovjet elnyomás ellen. A magyar emberek szabadságot, demokráciát, nemzeti függetlenséget és a szovjet csapatok kivonását követelték. A forradalom napjaiban rövid időre felcsillant a szabad és független Magyarország reménye, ám november 4-én a szovjet hadsereg átfogó támadást indított, és leverte a szabadságharcot. A megtorlás során sokakat kivégeztek vagy bebörtönöztek, mintegy kétszázezren elhagyták az országot, 1956 pedig a magyar szabadságvágy és nemzeti összefogás maradandó jelképévé vált.

Az 1956-os forradalom és szabadságharc 70. évfordulója alkalmából Csobánkán október 22-én, 18.00 órakor tartottuk meg ünnepi megemlékezésünket, tisztelegve a forradalom hősei, áldozatai és mindazok előtt, akik bátran kiálltak a szabadságért és a függetlenségért.

Ünnepi beszédet mondott Kollár-Farsang Kitti polgármester, majd az ünnepi tiszteletadás részeként Csobánka Község Önkormányzat, a nemzetiségi önkormányzatok, a Csobánkai Értékőrző és Községszépítő Egyesület és a Vadvirág Nyugdíjas Klub képviselői koszorút helyeztek el a Baross Péter Közösségi Tér és Könyvtár udvarán található emléktáblánál, fejet hajtva a forradalom hőseinek emléke előtt.

Az ünnepi megemlékezés ezt követően a dísztermben folytatódott, ahol az érdeklődők „Napló 1956” címmel tekinthették meg Póka Éva színművész és Mocskonyi Dörgő énekes-dalszerző zenés irodalmi előadását.

A különösen megindító és gondolatébresztő műsor közelebb hozta, és megmutatta a hetven évvel ezelőtti események emberi oldalát, a szabadságvágy, a bátorság, az áldozatvállalás és az emlékezés jelentőségét. Az előadás méltó lezárása volt az ünnepi alkalomnak, és lehetőséget adott arra, hogy a történelmi eseményeken túl azok máig érvényes üzenetén is elgondolkodjunk.

Köszönjük a közreműködő művészeknek a színvonalas és lélekemelő előadást, valamint mindazoknak, akik jelenlétükkel megtisztelték közös megemlékezésünket!

1956 hőseinek emléke arra kötelez bennünket, hogy a szabadság, az összetartozás és az emberi méltóság értékeit a mindennapokban is megőrizzük.

Tisztelet a hősöknek, emlékezet az áldozatoknak!

Kollár-Farsang Kitti polgármester ünnepi beszéde:

Tisztelt Csobánkaiak!
Kedves Ünneplő Közösség!

Hetven évvel ezelőtt, 1956. október 23-án valami rendkívüli történt Magyarországon.

Egy ország, amely hosszú éveken át félelemben, elnyomásban és hallgatásra kényszerítve élt, egyszer csak felemelte a fejét. Az emberek az utcára mentek. Először diákok, fiatalok, majd munkások, értelmiségiek, különböző korú és hátterű emberek, akiket egy közös vágy kötött össze.

Szabadon akartak élni. Szabadon beszélni, gondolkodni, dönteni a saját sorsukról. Olyan országban akartak élni, ahol nem kell félni a kimondott szavaktól, ahol az emberi méltóság nem kiváltság, hanem mindenkit megillető jog.

És azon az októberi napon a félelemnél erősebbnek bizonyult a szabadság iránti vágy.

A forradalom első napjaiban az emberek megtapasztalhatták, milyen az, amikor a közös akarat képes megváltoztatni a valóságot. Amikor idegenek segítik egymást az utcán, amikor a különbségeknél fontosabbá válik az, ami összeköt bennünket.

De tudjuk, hogy a történet nem így ért véget. November 4-én a szovjet hadsereg megindította a forradalom leverését. A szabadság reményét harckocsik, fegyverek és megtorlás követték. Emberek ezrei haltak meg, sokakat bebörtönöztek, és mintegy kétszázezren hagyták el az országot. Családok szakadtak szét. Életek törtek ketté. És hosszú évekre ismét a hallgatás lett a mindennapok része.

Mégis, 1956 nem a vereség történeteként maradt meg az emlékezetünkben, hanem a bátorság történeteként. Mert azok az emberek, akik akkor az utcára léptek, nem tudhatták, hogyan végződik majd a forradalom. Nem tudhatták, hogy sikerrel járnak-e, vagy milyen árat kell fizetniük. De azt tudták, hogy nem akarnak tovább úgy élni, ahogyan addig éltek, és volt bátorságuk ezt kimondani.

A szabadság ugyanis nem csupán azt jelenti, hogy megtehetünk valamit. Hanem azt is, hogy van bátorságunk kiállni azért, amit helyesnek tartunk.

Hetven év telt el azóta. Ma egészen más körülmények között élünk, mint az akkori nemzedékek. Nem volna helyes a mi hétköznapi nehézségeinket az ő áldozatukkal összehasonlítani, de a történetükből ma is tanulhatunk.

1956 egyik legfontosabb üzenete számomra az, hogy a szabadság soha nem magától értetődő. Könnyű természetesnek venni, hogy elmondhatjuk a véleményünket, hogy szabadon dönthetünk, hogy nem kell félnünk attól, ha másképpen gondolkodunk. Pedig mindez olyan érték, amelyért korábbi nemzedékeknek súlyos árat kellett fizetniük. És talán éppen ezért fontos, hogy a szabadságot ne csak a történelemkönyvek lapjain keressük. Hanem a saját életünkben is felismerjük a jelentőségét. Itt, Csobánkán is. Abban, hogy szabadon alakíthatjuk településünk jövőjét. Hogy beleszólhatunk közös ügyeinkbe. Hogy lehetnek különböző elképzeléseink, és mégis képesek vagyunk együtt gondolkodni arról, milyen helyen szeretnénk élni.

Mert a szabadság nemcsak az egyén lehetősége. A szabadság teszi lehetővé azt is, hogy egy közösség maga alakítsa a jövőjét.

1956 hősei nem azért vállaltak kockázatot, hogy hetven évvel később ünnepi beszédekben idézzük fel a tetteiket. Azért cselekedtek, mert hittek abban, hogy lehet másképpen élni. Hogy az embernek joga van szabadnak lenni. Hogy a félelem nem lehet egy társadalom alapja. És hogy egy ország jövőjéről az ott élőknek kell dönteniük.

Ma azzal tisztelhetjük meg leginkább az emléküket, ha a szabadságot nem tekintjük magától értetődőnek. Ha megbecsüljük, élünk vele, és továbbadjuk az utánunk következő nemzedékeknek.

Hajtsunk ma fejet 1956 hősei és áldozatai előtt. Emlékezzünk azokra, akik életüket adták a szabadságért, azokra, akiknek el kellett hagyniuk hazájukat, és azokra is, akik a megtorlás éveiben őrizték magukban a forradalom emlékét.

A szabadság értékét a múltunk tanítja meg nekünk. Hogy mit kezdünk vele, az már a mi felelősségünk.

Dicsőség az 1956-os forradalom és szabadságharc hőseinek!

Köszönöm, hogy együtt emlékezünk!